Subud utak: Tamás
Azért megkerestem a Googleban és találtam egy Subud Austria címet, akikkel sikerült kapcsolatba lépnem. Nagyon megtetszett az út és a körülmény, hogy nem akarnak bezárni, mint a legtöbb vallási irány, mindenféle szabályokkal, hanem teljes szabadságban és nyitottságban lehet a spirituális élményt követni.
Rahmaniyah 2001-ben azt írta: "Köszönöm jóleső üzenetedet és közlésedet, hogy könyvem révén eljutottál a Szubud életmódhoz, és máris új csoportot szervezel! Ha rendszeresen csinálod a latihánt, sok csodálatos meglepetés fog érni..."
Most, majdnem 10 év múlva elmondhatom: sikerült kievickélnem a merev, nyomasztó környezetből, lemondtam minden anyagi jussról, visszatelepedtem Magyarországra - "bevonzottam" egy csodálatos partnert, akivel gyönyörű harmóniában új életet sikerült felépítenem. Egy subud-testvéren keresztül sikerült egy kis céget elindítanom, amivel egy szép nagy ház kölcsöneit is fedezni tudom, ahol élünk.
Rengeteg érdekes és spirituális emberrel ismerkedtünk már meg - egyszóval, mióta megtaláltam a spirituális utat a szubudban, a "vezetés" minden téren soha nem remélt gyönyörű életet segített megteremteni. Most, 67 éves koromban, életem legszebb és legérdekesebb fázisában vagyok, "fiatal boldog házas", sikeres üzletember spirituális baráti körrel stb.
Öreg szubudos barátaim szerint nem elég passzívan várni a megvilágosodásra, hanem tenni is kell. Fontos a rendszeres latihán mellett az anyagi dolgok aktív megteremtése. Bapak erre ösztönöz beszédeiben, tanuljunk, hogy az élet érdekesebb legyen és több lehetőség között választhassunk, vállalkozzunk, hisz anyagiak nélkül nem lehet segíteni sem magunkon, sem másokon. A "nafszu" az anyagi-növényi-állati erők fontosak ebben a küzdelemben, de csak ha a spirituális rész vezet.
A tudatváltozás csak így visszatekintve mérlegelhető, az önsajnálat és mások felelőssé tétele helyett a boldog megelégedettség, tudatos élet, hála, mások iránti megértés és részvét felé vezet az utam.
Tamás, Subud Magyarország, 2010
Mint nagyon szkeptikus történelembúvár, katolikus nevelésem ellenére (vagy épp azért) egész életemben hiába kerestem Istent vagy egy metafizikai utat.
Mikor már minden tekintetben teljesen mélypontra kerültem közel hatvanadik évemhez, Rahmaniyah könyvét kaptam Anyámtól kölcsön. Történelmi része nagyon tetszett, csak a második kötetben bosszantott, hogy mindig többet ír valami "szektáról", amit szubudnak hívnak.
A "csodálatos meglepetés" inkább naiv reménynek tűnt privát életem romjai között, kilátástalan magányban családomon belül és kívül.
Persze most is az út kezdetén érzem magam, de hálás alázattal köszönöm naponta a Mindenhatónak azt a vezetést, ami ílyen szép életet tett lehetővé.